2012. február 15., szerda

Szecessziós festés az elefántház kupolájában


 
Az 1912-ben épült, eredetileg Vastagbőrűek házának keresztelt épületben a kezdeti időszakban az elefántok és a vízilovak mellett az orrszarvúak és a tapírok is otthonra leltek, ahogyan azt a kupola belső geometrikus mintái között megfigyelhető állatfigurák is megörökítették. 

Az 1996-ban műemléki védettséget kapott épület felújítási munkálatai 1997-ben kezdődtek el,  gondos újjáépítését az Europa Nostra-díj mellett Budapest Építészeti Nívódíjával is elismerték.


A kupola felújításakor még pályakezdő díszítőfestőként vettünk részt a csapatban, a rengeteg vonalazás mellett kedves történeteink is vannak az elefántokról, akikkel együtt töltöttük napjainkat.
Kedves kollégánk, Papp Zoltán készítette a speciális, különböző méretű vonalzókat, melyekkel a kupola közepe felé rövidülő mezőkben lévő fekete és türkiz vonalakat húztuk. 

Az állatok rajzai  is szabad kézzel készültek, még mindig emlékszünk arra, ahogy lélegzet-visszafojtva egy szuszra festettük meg a formát,  nehogy  közben megremegjen a kezünk. Amíg mi a fémállványon dolgoztunk, az elefántok alattunk éltek. Hella és Zitta a két ázsiai elefánt szinte egykorú volt, 1996-ban kerültek a Budapestre egy holland állatkertből.
Gondozójuk sokat mesélt róluk; ormányukkal akár egy apró rizsszemet is képesek felvenni, miközben fákat csavarnak ki élőhelyükön a földből. Ha pedig támadólag lépnek fel, mert néha persze ilyen is előfordulhat, akkor a legnagyobb kiterjedéssel kell feléjük fordulva megállni, az a legjobb, ha épp van az ember kezében egy nagy lepedő.
Sosem lehet tudni, mikor van szükség ilyen információra...


Egyik nap éppen az állványon dolgoztunk, amikor az elefántokat a már felújított helyükre terelték, nekünk pedig egy időre abba kellett hagynunk a  munkát, mert ez a villanypásztor bekapcsolásával járt. Az ebédszünetünk egyre hosszabbra nyúlt, mert az állatok sehogy sem akartak a megszokott helyükről elmozdulni. 

Az egész csapat drukkolt a gondozóknak, akik vekni kenyerekkel csalták át a kifutókra az elefántokat, míg több órányi türelmes terelgetés után végre rájuk csapódott a vaskallantyú. Másnap reggel nagy sürgés-forgás, izgalom fogadott minket, mert éjjel az elefántok meghajlították az óriási vasriglit, és visszasétáltak a régi boxukba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése