Szecessziós festés az elefántház kupolájában

szecesszió
A kupola egy részlete
Az 1912-ben épült, eredetileg Vastagbőrűek házának keresztelt épületben a kezdeti időszakban az elefántok és a vízilovak mellett az orrszarvúak és a tapírok is otthonra leltek, ahogyan azt a kupola belső geometrikus mintái között megfigyelhető állatfigurák is megörökítették.
Az 1996-ban műemléki védettséget kapott épület felújítási munkálatai 1997-ben kezdődtek el,  gondos újjáépítését az Europa Nostra-díj mellett Budapest Építészeti Nívódíjával is elismerték.
Szecessziós faldíszítés a kupolában
Pályakezdő díszítőfestőként vettünk részt a felújítást végző csapatban, a rengeteg vonalazást megszínesítették azok a kedves történetek amik az elefántokkal történtek, akikkel együtt töltöttük napjainkat.
Kollégánk, Papp Zoltán készítette a speciális munkához illeszkedő, a kupola íves falára simuló, különböző méretű vonalzókat, melyek mentén a kupola közepe felé rövidülő mezőkben lévő fekete és türkiz vonalakat húztuk. 

Az állatok rajzai szabad kézzel készültek, folytonos, megszakítás nélküli vonallal, ehhez a legpraktikusabb volt lélegzet-visszafojtva egy szuszra festetni meg a formát,  nehogy  közben megremegjen a kezünk. 
Amíg mi a fémállványon dolgoztunk, az elefántok alattunk élték mindennapi életüket,  Hella és Zitta, a két ázsiai elefánt 1996-ban került Budapestre egy holland állatkertből.
Gondozójuk sokat mesélt róluk. Ormányuk olyan érzékeny tud lenni, hogy akár egy apró rizsszemet  képes felvenni a földről, ugyanakkor hatalmas fákat is ki tud vele csavarni. Azt is megtanultuk, hogy ha egyszer támadólag lépnek fel, akkor a legnagyobb kiterjedéssel kell feléjük fordulva megállni, sőt az a legjobb, ha épp van az ember kezében egy nagy lepedő.
Elefántház, kupola díszítés
A kupola mozaikhatású festése (fotó: Novák Zsófia)
Éppen az állványon dolgoztunk akkor is, amikor az elefántokat a már felújított helyükre szerették volna terelni. Ehhez egy időre abba kellett hagynunk a  munkát, ugyanis ez a villanypásztor bekapcsolásával járt. 
Az ebédszünetünk egyre hosszabbra nyúlt, mert az állatok sehogy sem akartak a megszokott helyükről elmozdulni. Mindenki drukkolt a gondozóknak, akik vekni kenyerekkel próbálták csalogatni a kifutókra az elefántokat, míg több órányi türelmes terelgetés után végre rájuk csapódott a vasajtó. Másnap reggelre azonban nagy megdöbbenésünkre az állatok újra ott voltak, ahonnan egy egész napba telt elcsalni őket, mert éjjel meghajlították az óriási vasriglit, és visszasétáltak a régi bokszukba.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések